Formációk

Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs

Megosztom a Facebookon

Tizenöt évvel ezelőtt a bagi kultúrház udvarán szembejön velem egy nagydarab, szemüveges, kerekfejű, vidám férfiember, és elkezd hozzám beszélni. Szóhoz nem jutok, pedig aztán a számat én is ha egyszer kinyitom…

De ez a fiú csak mondta-mondta nekem, áradt belőle felém valami nagyon mély kedvesség, és, miközben gurgulázva-fejcsóválva hatalmasakat nevetett a saját – olykor… hm… meglepő – poénjain, a viccek közé beékelt félmondatokból kiderült az is, hogy az eleki csoporttal jött ide Bagra, a hagyományőrző fesztiválra, szaxofonozik a falusi zenészek mellett, tánc alá muzsikál.
Nagyon tetszett nekem ez az ember, ez a jelenség, volt benne valami földközeli, olyan ismerős természetesség és kedvesség. Aztán meghallgattam játszani. Az is tetszett, nagyon.

Legközelebb már egy próbán találkoztunk, ő hívott el engem énekelni. Az a zenekar megszűnt, viszont mi ketten találtunk valamit, ami izgatott minket továbbra is: népzenei anyanyelvű, de a zenei anyagot szabadon kezelő játékmód. És persze a másik személye, a másikból jövő zene, a dallamokban, hangban kifejezett érzései. Lett egy közelség, ami megszülte a mi duónkat, ami most már nyolc éve működik, túl rengeteg alkotói munkán és koncerten.

Balázs nemcsak szaxofonon játszik, hanem szinte mindenen, amit fújni lehet: fő hangszerei a dudák, furulyák, például az erdélyi és moldvai hatlukú vagy a somogyi hosszúfurulya, aztán a kaval, szaxofon, tárogató… de kiváló gardonos és dorombos is, énekel és szájbőgőzik. Hangszereit ismeri kívül-belül, sokat közülük ő maga készít, a belőlük előcsalt hangszínek csak rá jellemzőek, egyéni, azonnal felismerhető hangzások. Játékában mindig ott van a szabadság, egy erős jelenlét, improvizációiban gyönyörű dallamíveket formál.

Koncertjeink népzenei ihletettségűek, de engedjük az adott pillanatnak, hogy változtasson rajtunk, és a zenén, amit játszunk. Személyes népzene ez, nincs kétszer ugyanúgy eljátszott dal, mindig keressük azt, hogy hogyan hívhatjuk játékra a másikat. Énekhang és fúvóshangszerek: nagyon szeretem ezt a kettőst, legyen az egy magyarszováti dal furulyán kísérve, egy dudadal, lepkeszárny-szerű tilinkós havajgatás, vagy a levegőt élesen metsző bolgár hegyi ének, amelyre a szaxofon válaszol. Van, hogy az ének és a fúvós teljesen együtt rezdül, van, hogy épp ellenpontozza egymást. A ritmussal is sokat játszunk: lihegés, taps, kanna, doromb kísérheti a dallamot. A dalok egy kisebb része népzenei szövegű, nagyobb része az én saját dalaim, de szerepelnek Psyché-dalok, meg Kányádi Sándor egy verse is.

A duózás tényleg olyan, mint a páros tánc. Humor és mélység, közeledés, távolodás, irányítás majd másikra-hagyatkozás, folyamatos figyelem.
Akkor, szabad egy táncra?

Palya Bea


Palya Bea – ének
Szokolay Dongó Balázs – fúvós hangszerek

Csatolt galéria

  • Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs <em>(fotó: Kiss Dóra)</em>
  • Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs <em>(fotó: Kiss Dóra)</em>
  • Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs <em>(fotó: Kiss Dóra)</em>
  • Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs <em>(fotó: Kiss Dóra)</em>
  • Szokolay Dongó Balázs <em>(fotó: Kiss Dóra)</em>
  • Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs <em>(fotó: Kiss Dóra)</em>
  • Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs <em>(fotó: Kiss Dóra)</em>
  • Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs <em>(fotó: Kiss Dóra)</em>
AionHill