Írások

Ami a csöveken kifér

Szokolay Dongó Balázs laptoptáskájából legelőször egy duda kerül elő. Saját készítésű, olyannyira, hogy még a kecskét is önkezével szabadította meg az irhájától a muzsikus. A számítógép is mindig nála van, és ha „jön” egy dallam, ráfütyüli. Most a június 2-i, Határok nélkül című koncertre készül.

- Honnan ered a Dongó név?

- A duda zizegéséből, zümmögéséből.

- Túl van már a dudásoknak szinte kötelezően előírt pokoljáráson?

- Amikor dudát hangolok a színpadon - ami a fülnek cseppet sem kellemes -, azt szoktam mondani, hogy ez az a pokol, amit a dudával meg kell járni - ez a rengeteg hamis hang, amit a közönségnek is végig kell hallgatnia. Ezután akármeddig hangolok is, kibírják. De nem hiszem, hogy megúszom ennyivel.

- Ismeri névrokonát, Szokolay Balázs zongoraművészt?

- Hogyne, ismerjük egymást, olyannyira, hogy közös koncertet is tervezünk. Várhatóan egy éven belül létrejön a produkció. Szokolay Balázs Bartókot játszik, én pedig népzenét dudálok hozzá.

- Szokolay Dongó Balázs: csövek - olvasható a most induló Laus Pannoniae formáció honlapján. Lehet csöveken muzsikálni?

- Mindig többféle fúvós hangszeren játszom, melyeket leegyszerűsítve csöveknek hívok. Az én zenei tanulmányaim nem egy hangszerhez kötődnek, úgy is mondhatnám, célirányos a tudásom, másképpen pedig úgy, hogy csőlátásom van. A furulyán pedig nem akarok feltétlenül klasszikus zenét játszani, elmerültem a népzenében és a régi zenében.

- Magányos farkas típus, hogy nagy bandákban ritkán vagy csak ideigóráig szerepel?

- Ma már inkább csak produkciók vannak, mint zenekarok, ezért koncertekre hívnak bennünket. Ez gátja annak, hogy egy zenész saját bandát alakítson, mert mire eljutnánk odáig, addigra fölmorzsolódunk.

- Korábban Szvorák Kati, Palya Bea oldalán tűnt fel, újabban pedig Sebestyén Mártával szerepel Bolya Mátyás lantos-citerással együtt. Június 2-án Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban a Határok nélkül című jótékonysági rendezvényen lépnek fel a moldvai csángó és az erdélyi szórványmagyarság javára. Hogy született ez a csapat?

- Szerencsém van, mindig ők hívtak engem. Márta Krakkóban látott minket játszani Bolya Mátyással, amikor a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttest kísértük. Egy kávézóból kinyúlva kapta el a ruhámat, majdnem hanyatt vágódtam, és megkérdezte, kísérném-e őt. Megtisztel a feladat, mondtam, aztán következett két év szünet. Egyszer csak csörgött a telefon, és jött az első fellépés Szegeden.

- Istenes és világi énekek népzenei párhuzamokkal - olvasható ajánlójukban. Hogy néz ki ez a gyakorlatban?

- Igen sok népdal, népi dallam lelhető fel a kódexekben, ha nem is egy az egyben, hanem valamilyen változatban. Ezért bátorkodunk népzenei szószt önteni a régizenei dallamokra. Népzenei gesztusrendszerrel adjuk őket elő.

- Népzenei gesztusrendszer? Mit ért ezen?

- Díszítményeket, ritmusvilágot, lüktetést, hangvételt. Ha felmerül egy közismert téma - valami a világ legkorábbi írott zenei emlékei közül -, és abból úgy át tudok menni egy - mondjuk - moldvai övestáncba, hogy avatatlan fül észre sem veszi, azt gondolom, hogy mindenképpen érdekes.

- Ezt megtenni merészség, nem?

- Szerintem adja magát az asszociáció. És ki fog fölöttem pálcát törni? Ha blockflötét tanulnék, lehet, hogy ugyanide jutnék. Faljuk a régizene-professzorok munkáit, de ott van mögöttünk a népzenei gyakorlat. És azt látjuk, hogy egyik műfaj magára engedi a másikat. Egyik gondolat kinő a másikból. A mai hangerőháborúban örülnünk kellene egymásnak, akik ezzel foglalkozunk, ehhez képest valójában sosem volt műfaji keretekről vitatkozik a szakma. Jellegzetes magyar baj ez.

- Kérdés, hogy a közönség szereti-e a „műfajkeverést”.

- Ha rábukkanok valamire, ami megmozgatja a fantáziámat, azt muszáj megcsinálnom, és közben nem gondolok a közönségre. Ilyen szempontból a tudatlanok boldogságával élek. Hál' istennek még nem kellett azzal törődnöm, hogy mitől fognak szeretni a színpadon. Amikor ezzel foglalkoznom kell, akkor fogom abbahagyni.

László Dóra, Heti Válasz, 8. évfolyam 22. szám, 2008.05.29