Írások

Szibemizsor (Bolya)

Mandache Aurél lemezeihez

– Kezdjük! Legyen az első egy kezes! – jön az utasítás az üvegablak túloldaláról majd kigyullad a piros lámpa. Aurél, bár ismer, nem vág bele azonnal. Mosolygó tekintettel, de fura, „nem eszik olyan forrón a kását” arckifejezéssel rámnéz, majd összehúzott hegedűhúrokkal villámgyorsan szemlélteti a hallani kívánt harmóniavázat. Vizsgáztat? Segítségül még annyit odavet:
– Szibemizsor. –

Érzem, ha most nem mutatom meg mit tudok, soha nem zár a szívébe ez a kedves öreg. Vajon mit akarhat? A relatív harmóniamozgás világos, de mit jelenthet, hogy „szibemizsor”? Agyam piaci hal módjára vergődik, hogy valami fogódzót találjon e talányban. Nem szalaszthatom el a pillanatot. Most az élet vizsgáztat! De nem hiába nőttem fel Kodály országában, derengeni kezd valami.

Kis hazánktól keletre nem dívik a relatív szolmizálás, csak az abszolút, tehát „dó” = „C”, „lá” = „A” és így tovább. Egy török udiskolából pedig az rémlik, hogy a „ti” szolmizációs szócska helyett „szi”-t használnak. Ez lehet a megoldás! „Szi” = „ti” = „H”. Szibemizsor. Az első szótag megvan. Innen már viszonylag egyszerű. „Be” = b előjegyzés, félhangnyi módosítás lefelé. „Sibe” = „B”. Azon már egyáltalán nem csodálkozom, hogy a franciabarát Romániából érkező cigány zenész a major (cigányosan ejtsd: „mázsor”) mintájára a minor-ból mizsor-t képez. Ezért szerintem katedra járna a Román Népetimológiai Tanszéken. Mindez persze a tercre vonatkozik. Summa summarum: szeretne egy b-mollt hallani. Hogy mi történik, ha a „szó”-t felfelé módosítják arra keleten, azt máig nem tudom.

Bolya Mátyás