Írások

Éneklő szentek

egyházzene népzenei gesztusokkal

www.kobzart.hu Megosztom a Facebookon

Szvorák Kati legújabb lemezsorozata nem kevesebbre vállalkozik, mint az egyházzenei gyakorlat magyar népzenei tapasztalatokkal való „felfrissítésére”. A sorozat az „Éneklő Egyház – római katolikus népénektár” dallamait és szövegeit dolgozza fel. A februárban megjelenő második rész (Mondj, szívem dalt – énekek a magyar szentekről és Szűz Máriáról) zenéjének megírását ezúttal Bolya Mátyásra és Szokolay Dongó Balázsra bízta.

A felfrissítés kifejezés talán nem túlzás, hiszen a történelem folyamán a katolikus egyházon belül is többféle szándék nyilvánult meg. Kezdetben a gregorián gyakorlat egységesítse, Európa szintű uniformizálása – a rengeteg gyönyörű helyi variáns tanúsága szerint – nem teljesült maradéktalanul. Az Éneklő Egyház szerkesztési elveiben éppen ellenkező törekvés ismerhető fel. Szerkesztőit az a felismerés vezette, hogy a variánsokban továbbélő, illetve méltatlanul elfeledett régi forrásokban fellelhető dallam- és szövegváltozatok nem gyengítik, éppen ellenkezőleg: sokszínűségükkel erősítik az egyházzenei gyakorlatot. Az 1950-es évektől felgyűjtött vallásos népénekek Rajeczky Benjámin, Dobszay László, Szendrei Janka rendszerező munkájának köszönhetően széleskörűen ismertté váltak. Ez alapos forrásvizsgálattal kiegészülve kellő alapot adott arra, hogy az 1931-ben megjelent „Szent vagy, Uram” népénektárat egy új énekes gyűjtemény kövesse: ez az Éneklő Egyház (Szent István Társulat, Budapest, 1985). A Magyar Katolikus Lexikon kiemelt célként említi, hogy az énekeskönyv „zeneileg egyensúlyt kíván teremteni a magyar hagyományok és az egyetemes Egyház liturgiai hagyományai között”.

A lemezsorozat első részét – amely Éneklő Egyház címmel 2007-ben jelent meg – Mohácsy Albert zenei rendezése és hangszerelése teszi újszerűvé. A második részt kisebb apparátus, de talán nagyobb szabadság jellemzi. Az Éneklő Egyház dallamanyaga igen sokrétű. Az évszázadokon átívelő gyűjteményben egyaránt található gregorián ének, Tinódi szerzemény, de 18. századi dallam is. Ez érthető, hiszen az egyházak mindig is előszeretettel használták liturgikus szövegeikhez az adott kor népszerű dallamait. A kialakult egyházzenei gyakorlatot a szerzőpáros ezúttal a magyar népzenei gyakorlat felől közelíti meg, mert ars poetica-juk szerint a régi időkben a „népzene” és a „műzene” között nem húzódott olyan éles határvonal, mint ahogyan ma tapasztaljuk.

Kiváló zenészek kreatív közreműködése teszik teljessé ezt a „régi-új” hangképet: Vizeli Balázst (hegedű) talán nem kell bemutatni, de Mizsei Zoltán (orgona, csembaló) neve is ismerős lehet népzenei és egyházzenei feldolgozásokat tartalmazó lemezekről. Ő egyébként a Zeneakadémia Egyházzenei Tanszékének tanára, valamint a Voces Aequales énekegyüttes alapító tagja.

A lemez tematikus szerkesztésű, követi az egyházi év rendjét. A művészi megformálás mellett fontos célként fogalmazódott meg az egyházi ismeretterjesztés is, hiszen népénekeink több évszázados hagyományokból táplálkoznak, ezért egyetemes európai keresztény kultúránk kiemelkedő alkotásai, amelyeknek megismertetése és újragondolása igen fontos a mai világban.

Zárógondolatként szeretném idézni Erdő Péter bíboros sorozatnyitó lemezhez írt gondolataiból: „A zene alapvető emberi tapasztalat. Minden ember magában hordozza a szívdobogás ritmusával. […] A gregorián ének és a világi témájú magyar népdal nagy hatással voltak a verses népénekek kialakulására. […] Szent X. Piusz pápa az Egyház ősi tanítása szerint a liturgikus ének három alapvető tulajdonságát jelöli meg: legyen szent, művészi és egyetemes. Ennek megértésében segítenek minket a jelen CD-n hallható népénekek, a Kárpát-medencei népek vallásos énekeinek talán legihletettebb tolmácsolója, Szvorák Katalin művésznő előadásában és a különböző hangszerek mesteri kíséretével.”

Bolya Mátyás
2008 februárja

AionHill