Írások

Figyelem! Fogalmi zavarelhárítás

Bolya Mátyás írása

Megosztom a Facebookon

Képzeletbeli kvízjátékunk témája legyen a népzene. Nem, inkább a világzene. Egyáltalán van különbség e két műfaj között? De mit jelentenek ezek a fogalmak valójában? Lehet definiálni ezeket? Létezhet jó zene a nyugati műzene jól bevált receptjei nélkül? A népzenészek valóban kotta nélkül játszanak a színpadon? Milyen zenét játszik a Csík zenekar? Palya Bea népdalénekes? Kik a „Fölszállott a páva” népzenei és néptánc tehetségkutató sorozat szereplői? Miközben ezekre a kérdésekre keressük a választ, rádöbbenünk, hogy milyen színes zenei univerzum vesz körül minket a 21. század hajnalán.

Ha feltenném a kérdést egy átlagos magyar szülőnek, hogy mi jut eszébe általában a zenéről, akkor ilyen és ehhez hasonló válaszokat kapnék: kötelező furulya az iskolában; már megint próbára kell vinnem a gyereket; annak idején én is utáltam a szolfézst. Ha a népzenéről érdeklődnék, akkor valószínűleg felidéződne néhány általános iskolai emlék. A magyar népdal – Kodály útmutatása nyomán – a tananyag része már réges-rég. Akkoriban kézenfekvő volt az énekhanghoz – mint pedagógiai eszközhöz – fordulni, hiszen a háború utáni Magyarországon kevesen engedhették meg maguknak, hogy hangszert vegyenek. Azóta eltelt több évtized, mégis sokan azt hiszik, a magyar népzene kizárólag énekelt zene. Az újdonság erejével hat, ha egy-egy népi hangszer felbukkan valamely színházi vagy zenei produkcióban.

Ennek ellenére örvendetes, hogy a népzene városi környezetben is bizonyította életképességét. A kereken negyven éve elindult táncházmozgalom varázslatos hatással volt kulturális életünkre. Olyannyira, hogy komolyabb nemzetközi visszhangra is talált, ugyanis az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottsága 2011-ben felvette a „Legjobb megőrzési gyakorlatok” regiszterébe a táncház módszert, amely a szellemi kulturális örökség átörökítésének egyedülálló magyar modellje. Ma már a Művészetek Palotájában csendülhetnek fel a magyar népzene legszebb dallamai. És tény az is, hogy a népzene néhány éve egyetemi katedrát kapott. Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora a Népzene Tanszék alapításának ötödik évfordulóján rendezett konferencián, köszöntőjében a népzenét az ortodox hagyományőrzés hevülete és a word music kilengései között csapongó irányzatként írta le. Nagyon találó ez az összefoglalás, hiszen a népzenét ma nem csak eredeti formájában hallhatjuk, hanem egyéni művészi ambíciók szolgálatába állítva is.

Amikor egy táncházban halljuk ezt az elemi erőt sugárzó zenét, és a kottából fenséges zenei építményeket elővarázsoló interpretáció helyett a táncos kedvet kiszolgáló, szigorúan stílusos improvizációt hallunk, akkor felmerül a kérdés, hogy miben más a népzene a klasszikus zenéhez képest? Fontos leszögeznünk, hogy a népzene eredeti környezete, a hagyományos paraszti közösségek mára szinte teljesen eltűntek. A népzene ma tehát nem saját környezetében jelenik meg, hanem kortárs művészeti irányzatként. Ha eredeti közegében vizsgáljuk, szembeötlőek a különbségek: a szerzőség fogalma nem értelmezhető, mivel a népzene egy kollektív alkotási folyamat eredménye; hiányzik az írásbeliség; nincs évszázadokra visszanyúló iskolai háttere, irodalma, szabványos hangszerei; különböző stílusai és történeti rétegei – szemben a műzenei gyakorlattal – együtt élnek tovább. A klasszikus zenei előadásnál megszokott zeneszerzés-interpretáció viszony itt megváltozik: az előadás folyamán legalább annyi alkotóenergia szabadul fel, mint az előző fázisban. Mindez messze túlmutat az ihletett interpretáción.

Egy laikusnak nehéz a kották és a zenekari gyakorlat mögé látnia, de egy egyszerű hasonlattal megvilágítható a különbség. Eredeti népzenét játszani olyan, mintha fejből, recept nélkül kellene megfőzni egy ismert ételt. A hozzávalók közismertek, a végeredmény látványa-íze-illata a közgondolkodás része, tehát túl nagy mozgástér ebben nincs. A hangsúlyok, a családi tradíciók viszont fontos szerephez jutnak. Improvizatív zenét játszani viszont olyan, mintha a vendégek előtt fél órával érnél haza, és az otthoni készletekből kellene összeütni valamit. A jó eredményhez ez esetben nagy gyakorlat és kreativitás szükséges. Ezzel szemben hogyan működik egy szimfonikus étterem? A mesterszakács kipróbálja és részletesen dokumentálja legújabb ételkölteményét. A kézirat alapján a konyhafőnök a konyhai részlegeknek eljuttatja a rájuk vonatkozó passzusokat, ahol magasan képzett kukták hada végzi el a részfeladatokat. A chef felel az összeállított ételkompozícióért, ami hála a részletes receptnek, mindig hasonló minőségben kerül a közönség asztalára.

Hogy ki melyiket szereti jobban, az egyrészt ízlés dolga, másrészt függ a megszokástól, a nyitottságtól és az ilyen irányú érzékenységtől. Persze azt se felejtsük el, hogy a gyártási technológia önmagában nem garancia a minőségre. A technika nem egyenlő az alkotással, csupán eszköz ahhoz. Kiss Ferenc (zenész, zeneszerző, az Etnofon Records alapítója) erről így ír: „Ma már a népzene interpretálásának, feldolgozásának számos életképes, értékálló, divatos és kókler irányzata ismert. Az utóbbi négy évtizedben bebizonyosodott, hogy a folklór eredeti formájában és funkciójában is alkalmas az igényes szórakoztatásra vagy nevelésre, koncerten hallgatva pedig, akár a műélvezet és katarzis megteremtésére is. […] A változatok, lehetőségek száma végtelen. Ez önmagában még örvendetes is lehetne, de sajnos az embernek hamar kedvét szegi a divattal szimbiózisban burjánzó kontárszellem. Lehet gyenge egy mű az alkotó tehetségtelensége, felkészületlensége vagy képzetlensége miatt, de igen gyakori az az eset is, amikor más műfajban már bizonyított, kiváló muzsikus feldolgozó üzeméből kerül ki romlott termék a piacra. […] Biztosan állíthatom, hogy ebben a műfajban csak az alkothat nagyszerűt, aki több nép parasztzenéjét hosszasan tanulmányozta, játszotta, jártas a zenetörténetben, s a kortárs könnyű- és komolyzene eszköztárát is kellőképpen ismeri. A tehetség kevés, de a népzene iránt táplált bárgyú szeretet is.”

Aki kíváncsi, hogy a Kárpát-medencei népzene az „ortodox hagyományőrzés hevülete és a word music kilengései” között éppen hol tart ma, szeretettel várja a Művészetek Palotája A népzene ünnepe című koncertre, ahol a műfaj ismert előadói főznek hagyományos receptek alapján. Jó étvágyat mindenkinek!


A népzene ünnepe
2013. január 19. 19:30 - 22:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Közreműködik: Herczku Ágnes és a tyúkok, Szeret együttes, FolkSide, Romengo, Rendhagyó Prímástalálkozó, Tárkány Művek, Söndörgő

AionHill