Írások

Idézetgyűjtemény

Részlet néhány írásból, amelyek mondanivalója tanyát vert fejünkben.

„...ha az Isten segít, megpróbálom tovább faragni azt a kőszirt bálványt, akit gyalázva imádunk, imádva gyalázunk: a fajtánk sárarany belsejű, agyagot mutató kemény sziklavalóságát.”

Móricz Zsigmond levele


„Az a magyar társadalom, mely kitűnően ismeri a fajbor és a kocsisbor közti különbséget, zenei kocsisboron él. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az operába legfeljebb ötezer ember jár, koncertekre egyezer vagy kettő. Hogy a koncertterem annál üresebb, minél értékesebb a műsor.”

Kodály Zoltán: Gyermekkarok c. cikk fogalmazványából, 1929.


„Most uj tervem van: a magyar népdalok legszebbjeit összegyűjtöm és a lehető legjobb zongorakísérettel mintegy a műdal nívójára emelem. Ez arra volna jó, hogy a külföld ilyen gyűjteményből megismerhesse a magyar népzenét. Jó magyarjainknak persze ilyesmi nem való. Ezek irtóznak minden komoly dologtól. Sokkal jobban ízlik nekik a megszokott cigányos slendrián, a melytől minden zenész és minden művelt külföldi világgá fut...”

Bartók Béla levele Elza húgának, 1904. december 26.


„A változat a népzene legtermészetesebb továbbfejlődése, hiszen maga a népzene sem egyéb, mint egymásból fejlődő, egymásba észrevétlen átmenő dallamok végtelen sorozata. Kár, hogy szerzőink nem írnak gyakrabban átiratokat népdalokra. Ezzel mindennél hathatósabban munkálnák a népi és a műzene egymáshoz közeledését”

Kodály Zoltán gondolatai a „Fölszállott a páva” c. műve kapcsán, 1939.


„Csak a bolond szakítana dacból a múlttal. Ami új és nagyjelentőségű, azt mindig a régi gyökerekbe oltják...”

Bartók Béla


Persze sok mindent lehet tenni azért is, hogy a rögzített hang jobb legyen majd a lemezen, de a hanglemez csupán emlékmű. A koncert emlék.

Szabados György (Gramofon, 2008-2009 tél)


...a világi zene létezésében nem kételkedhetünk. [...] Erről a zenei kultúráról azonban egyetlen fennmaradt kottás töredék sem tájékoztat. [...] Talán ha nem jön Mohács, a még élő világi ének is feljegyzésre került volna [...] A lejegyzett anyag csekélységét és egyenlőtlenségét látva elmondhatjuk, hogy a középkori magyar zenekultúrának igazából két tekintélyes tanúja van: a gregorián kódexek együttese és a népzene középkori hagyatéka.

Dobszay László, Szendrei Janka – részlet a „Magyar gregoriánum” c. fejezetből („Képes magyar zenetörténet”)