Írások

Kobold (Bolya)

A kobold mosolyogva ült az egyetem nagy előadójában. Vicces volt a helyzet, mert éppen arról volt szó, hogy ő nem létezik, meg hogy ő egy toposz vagy micsoda. Mindig is csodálkozott az embereken, akik a tudatukat úgy tudják befolyásolni, hogy a világból csak nagyon kicsit lássanak.

Elvileg neki hivatalból láthatatlanná kellene válnia, ha egy ember van a közelben. Ellenben azt vette észre, hogy ez sokszor felesleges elővigyázatosság. Talán elég lenne egy táblát akasztani a nyakába és ráírni: „Nem létezem!”, alá pedig odaütni valami elfogadott tudattalanító szervezet pecsétjét, mondjuk Magyar Antiálmodozási Kamara vagy ilyesmi.
Találkozott már olyan szuperérzékeny emberekkel, akik annak ellenére, hogy látták, észre is vették. De legtöbbször érthetetlen mondatokat küldtek feléje: „Hihetetlen hol tart a holografikus technika” vagy „Jó a marketinges tím, de mi köze van egy törpének a pizzához?” és sorolhatnám. Különben is egy koboldot úgy lehet a legjobban megsérteni, ha összekeverik egy törpével. Illetve ha egy emberhez hasonlítják.
Most is teljes pompájában virított az egyik ördögfejet ábrázoló gipszstukkó szarvai között. Teljesen lekötötte játékos lelkét az a gondolat, hogy ha ő nem létezik, akkor miért zavarja a lent ülő hallgatókat, amikor kis faldarabkákat hajigál közéjük.
Fura szokásaik ellenére kedvelte az embereket. Mulattatta, ahogy túlbonyolítják életüket, ahogy nem létező problémákat találnak ki vagy ahogy létező dolgokat nyilvánítanak eltűntnek vagy mégsem létezőknek. Furcsálta, hogy az élet megszokott rendjét milyen drámaian tudják felfogni.
Szeretett magas helyeken, például kandellábereken vagy ereszcsatornákon ücsörögni és figyelni a járókelőket. Magában vicces osztályokba sorolta őket. Úgy vette észre, hogy igen elszaporodtak mostanában a HovaRohanók, akik nem ritkán tagjai a MiértNemMosolygók népes táborának is. Persze akadtak KézenfogvaJárók, MindigKacagók, MinGondolkodók, BambulvaSétálók, MitMegbeszélők, HiábaTitkolózók, MindigCsókolózók, HangszertokkalHovamenők, de jóval kevesebben. Sőt egyszer látott egy igazi HovaLovaglót is.
Lenyűgözte, hogy ez a sok-sok MitCsináló – vagyis az emberek – saját kis MitCsinálása mi mindenre képes, ha valami egy irányba tereli, összefogásra buzdítja vagy netán kényszeríti őket. Csodás alkotásokat készítenek a még több nem annyira csodás mellé. Ezeknek az együttes MitCsinálásoknak nagy része bolondságnak tűnt számára.

Bolya Mátyás