Írások

Magyar citerás antológia II. – ezúttal könyv formában

Megosztom a Facebookon

Már a középkor zeneteoretikusai megfogalmazták az „usus” és a „scientia”, vagyis a gyakorlat és az elmélet kettősségét. Bár a középkori világ hierarchikus rendjében élő ember szükségesnek érezte az ilyen meghatározást, ez a csoportosítás soha nem válhatott valódi definícióvá. Egyszerűen nem életszerű. Talán az emberi természet ilyen, igényli a kontrasztos ellenpontokat. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egyszerre lehetek jelen a zenei élet több színterén; előadóművészként, az MTA BTK Népzenei Archívum munkatársaként vagy éppen a Zeneakadémián. Számomra az előbbi gondolat nem kettősséget, inkább egymást kiegészítő fogalmakat jelent.

„A citeraoktatás lehetőségeit felvázoló szakdolgozat beleillik abba a felívelő folyamatba, amelynek során a megindult népzenei képzés a szóbeli hagyományozás módszereit kitágítva igyekszik kialakítani a saját írásos alapú szakirodalmát. Bár a zenetörténet tanulsága, hogy a zenét sohasem szabad teljesen írásos alapra helyezni, bármiféle jelrendszer is alakuljon ki, a szájhagyomány komplexitására mindig szükség lesz. A régi zene traktátusok nagy hibája, hogy csak a különleges dolgokat írják le, azt, amit »úgyis tudunk«, tehát a hagyomány tárgyalását (természetesnek és örökkön létezőnek gondolva azt), elhagyták. Ezért fontos, hogy a népi hangszerekről is lehetőleg minden tudományunkat rögzítsük az utókor és a tanítványok számára, a lehető legaprólékosabb módon. Bolya Mátyás dolgozata erre tesz kísérletet. Gazdag szakmai és előadói gyakorlat hitelesíti munkáját, amely elegánsan illeszkedik a születő népzeneoktatás szakirodalmába.”

Ezek a sorok Sebő Ferenc opponensi véleményéből származnak, ugyanis a most megjelent könyv lejegyzési gyakorlatnak indult, majd „köztes fázisként” szakdolgozat lett belőle. Még korábbi előzmény, hogy a Flaccus Kiadó 2005-ben kiadta a Magyar citerás antológia hangzó sorozat második részét. Azóta két újabb rész is megjelent, és előkészületben van a hagyományos citerazenét feldolgozó sorozat ötödik, egyben záró darabja is. Érdemes felidézni néhány gondolatot az akkor leírtakból: ahhoz, hogy egy értékes dallam eljusson mindenkihez, hivatalosan kiadott hanghordozón vagy lejegyzett formában, igen hosszú utat kell végigjárnia, a gyűjtés-feldolgozás-publikálás mindhárom lépcsőfokát. Az utolsó kettő a legnehezebb. Ez a két lépés a táncházmozgalom mai feladatai közül talán a legfontosabb, így lesz a helyszíni gyűjtésből mindenki számára hozzáférhető és használható közkincs. Ezen az úton egy kis lépés ez a könyv.

Amikor elkezdtem a lejegyzést, egyértelmű volt, hogy mindenki számára használható formába szeretném önteni a leírt hangjegyeket. Ne annyira a részleteket elemző elme, sokkal inkább a dallamszándék vezesse kezemet. Nehéz feladat belehelyezkedni hajdanvolt citerások zenei gondolkodásába, megérezni a szándékot a megvalósítás mögött. Talán nem is sikerült volna, ha nem játszom magam is a hangszeren.

Néhány fontos gyakorlati tudnivaló a könyv használatáról: a részletes, variánsokkal ellátott lejegyzéseket minden esetben egy egyszerűsített dallamváz követi, szemléletesen mutatva be a „folklórt működés közben”. Az egyszerűsített dallamváz a dallamok típusát írja le, ez helyenként eltérő lehet az adatközlő által játszott romlott vagy nem annyira ismert variánstól. A diatónikus játékmód miatt D-re, A-ra vagy G-re záró dallamokat C-re transzponálva is közlöm. Köztudott, hogy a dallamszándék és a megvalósulás nem minden esetben fedi egymást. Alapelvem, hogy a hibás variánst nem írom le, ez a kottában javítva szerepel, a hiba ténye pedig a megjegyzésben olvasható. A felvételeken alapvetően kétféle hiba fordul elő: alkalmi tévesztés, amelyet a további versszakok hibátlan játéka, illetve a dallamváz ismerete egyértelműen felfed; valamint következetesen rosszul játszott, romlott variáns. Ez utóbbira az egyszerűsített dallamváz segítségével hívom fel a figyelmet.

A kottáknál használt jelölések megegyeznek a Magyar citerazene I-II. [részletes könyvismertető: FolkMAGazin- 2008/6. 17. o.] kötetekben használt jelölésekkel, az eligazodást jelmagyarázat segíti. Csillag jelez minden olyan szokványostól eltérő jelenséget, amire külön jelet nem volt célszerű bevezetni.
A dallamvázhoz dalszövegek is tartoznak, általában 2-3 versszakkal, a forrás részletes megjelölésével, ez Berta Alexandra munkája. A szövegek átírásánál a következő elvet követtük: ha a felvételen ének is hallható, akkor ezt a szöveget rögzítettük, tájnyelvi jelölések nélkül; ha más forrásból származik a szöveg, akkor a köznyelvi formához közelítettünk. A dalszövegekkel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet néhány részletre: az eredeti lemezborítón a gyűjtési jegyzőkönyvekben talált szövegkezdeteket tüntettük fel, ezek általában zenészektől származó adatok. A szövegek keresése során előfordult azonban, hogy ilyen kezdetű szöveg nem került elő. Ez esetben meghagytuk az eredeti, borítón szereplő kezdősort is, a dalszöveg viszont ettől eltérő szakaszokat tartalmaz. Van fordított eset is: eddig nem nevesített dallamokhoz sikerült szöveget találni. A kötet végén dalszámmal és oldalszámmal ellátott betűrendes dallammutató segíti az eligazodást.

A lejegyzésekhez megjegyzések, néhány technikai információ és egy fogalomfelhő tartozik, e két utóbbi állandó elemként minden dallamnál megtalálható. A fogalmak röviden összefoglalják az adott felvétel főbb játéktechnikai és zeneelméleti ismérveit. A tárgymutató a fogalomfelhő elemeihez dalszámokat rendelve segít kiválasztani az adott fogalom köré csoportosítható dallamokat. A fogalmakat követő számok visszautalnak a Magyar citerazene I-II. kötetek megfelelő oldalszámára, ahol részletes leírás, tanítási segédlet és további példák találhatók.

Újdonság még, hogy a lemezen szereplő adatközlők egy részéről életrajzot is közlünk. A két legrészletesebb, játéktechnikát is elemző írás Endrődi Judit tanulmánya alapján készült. Ezekhez az életrajzokhoz fényképek is tartoznak, jelentős részük első közlés.

A dallamok három tájegységről származnak, az Alföldet Boruzs András, Kanczel János, Cs. Nagy Balázs, Bagosi Lajos, Kovács Lajos, Tuka Zsigmond, Dávid László, Sajti Mihály, id. Maczik Sándor és Magda Imre; Észak-Magyarországot Bozsik Margit és Szaszkó József; a Dél-Dunántúlt pedig Balogh József, Dékány János, Koller József, Takács József, Takács Józsefné Tatár Kiss Erzsébet , Bogdán Imre és Bogdán Sándor képviselik.

A könyv alapjául szolgáló lemez szerkesztésekor a Zenetudományi Intézet Népzenei Archívum hanganyagai mellett magángyűjteményekből származó felvételeket is felhasználtunk. A gyűjtők név szerint – a gyűjtés dátumát is feltüntetve – a következők: Andrásfalvy Bertalan, Martin György, Pesovár Ferenc (1961); Halkovics János (1965); Kodály Zoltán (1916); Manga János (1961, 1963, 1973); Olsvai Imre (1959); Sárosi Bálint (1967, 1972); valamint Balogh Sándor (1991, 1993, 1995); Bencze Lászlóné dr. Mező Judit (1974) és dr. Várnai Ferenc (1979, 1980, 1989).

A kötet néhány különlegességgel is szolgál, ezúttal lejegyzett formában: Dr. Várnai Ferenc gyűjtése a szentlőrinci „kapkodós” játékmódot mutatja be és helyet kaptak Kodály Zoltán 1916-ban, Nagyszalontán készült felvételei is. Az előbbinek szomorú aktualitást ad, hogy Takács Józsefné Tatár Kiss Erzsébet, a szentlőrinci „kapkodós” citerázás utolsó képviselője idén vett tőlünk örök búcsút.

Végül itt szeretném megköszönni mindenkinek – névvel és név nélkül – azt a sok segítséget és támogatást, amely nélkül e könyv nem születhetett volna meg. Köszönet jár elsősorban csa- ládomnak a végtelen türelemért, Dr. Sárosi Bálintnak gondolatébresztő citerás lejegyzéseiért és írásaiért, Dr. Bencze Lászlóné Mező Juditnak értékes gyűjtéseiért, Balogh Sándornak a végletekig aprólékos korrektúráért és együtt gondolkodásért, Berta Alexandrának a dalszövegek válogatásáért, Endrődi Juditnak a részletes életrajzokért, Szelényi Nórának a pályázatírásban nyújtott segítségéért, Csutor Bélának a citerás kiadványok felkarolásáért, valamint Demeter Gittának és Richter Pálnak a MTA BTK Zenetudományi Intézet Népzene- és Néptánckutató Osztály és Archívum munkatársaként nyújtott segítségéért.
Remélem, hogy e könyvet – hasonlóan a hangzó sorozathoz – további részek követik majd, és sokan forgatják haszonnal, legyen szó diákról, tanárról, előadóművészről vagy kutatóról.
Solymár, 2012. november 3.

(Bolya Mátyás)

AionHill