Írások
Szokolay Sándor munkái (Dongó)
Megosztom a Facebookon
Édesapám, Szokolay Sándor (1922-1999) Tótkomlóson alkotott, a tanári munka mellett festett és fát faragott.
Mindig veszkedtem Apámmal, hogy az alföldi házakról szóló képeit fesse, ne pedig pénzkereséssel foglalkozzon. Művészetről egyébként alig beszélgettünk. Ma úgy gondolom, meghatározza zenémet ez a furcsa, viharsarki hangulat.
Nálunk a viharsarokban is beszélhetünk délalföldi festészetről. Sok nevet említhetnénk, de elég kettő: Tornyai János és Kohán György. Tornyai a Vásárhelyi tanyavilágot festette, Kohán is a paraszti élet motívumait használta fel modern ízű műveiben. Mindkettőre jellemző egyfajta szenvedélyesség. Csak gondoljunk Tornyai „Bús magyar sors” c. képére. Mindkettőben érzünk egyfajta erőt, az itt maradni akarás erejét. Szeretik az itteni motívumokat, és ez süt a képeikről. Ezt célozza a szenvedély, és ezt célozza az esztétika keresés. Kapcsolódnak a múlthoz, a házakhoz. Érezzük csendéleteikben a szomorú, de nem feltétlenül tragikus hanem erővel átitatott sorsukat. Ezt érzem apám képein is. Érezzük a Tótkomlósi néprajzi tárgyak által sugárzott különös erőt, amely egy múzeumban a tótkomlósi felirat nélkül is messziről világít. Érezzük a megtört akaratokat, amelyek nem adják fel az érzelmesség erővé alakításának igényét. Ez tótkomlósi művészet. Különös művészet, jól elkülöníthető. Pontosan arra való, hogy büszkék legyünk rá.
