Írások
Tótkomlósi városvédők (Dongó)
Megosztom a Facebookon
A népművészettel foglalkozva nap mint nap találkozom a szülőföldhöz való ragaszkodás kérdésével és olyan messziről jött emberekkel, akiken érezni, hogy honnan jöttek, hova tartoznak.
Nekem is fontosak a gyerekkori élmények és az ezekhez kapcsolódó továbbgondolások. Ezek aztán általában egy hangulatban vagy valamely alkotásban köszönnek vissza. A régi utcák, épületek, a fekete föld az egykori udvarokon, kószálás a határban, Édesapám néprajzi gyűjteménye és festményei… mind-mind egy hangulat, amelyek kapcsán belecseppentem ebbe a furcsán borongós, de mégsem feltétlenül szomorú magyar keservesbe, amely számomra semmiképp nem a kilátástalanság himnusza.
Azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb szellemi tőkénk lehet az a hangulat, kisugárzás, amely jellemző egy helyre. Bár ez a gondolat ma már közhelyszámba megy, mégis sok energia költődik uniformizálásra. A tótkomlósi városvédők arra vállalkoztak, hogy megőrződjék valami abból, ami itt alakult ki. A világ kíváncsibb lehet erre, mint a bárhol megtalálható dolgokra. Ez is egyfajta hagyományőrzés, ezért erőmhöz mérten támogatom a tótkomlósi városvédők értékmentő munkáját.
