Írások

Varázslatos kaland Kínában

Távol-keleti varázslat lepte el a Vojtina Bábszínházat. Ezúttal Andersentől kaptuk a bábosházi kosztümbe bújtatott, fülemülés történetet. A kínai császári udvar csudái és furcsa meglepetésekkel teli japán ajándékok közt tobzódhatunk. De nem csak a színpadi látvány káprázatos, hanem a történet metaforákban dúskáló szövege is. Nem csoda, hisz H. C. Andersen A fülemüle című meséjét Borbély Szilárd dolgozta át színpadra.

„Szép mese az én életem, gazdag és boldog mese.”– olvashatjuk Andersen sorait az Életem meséje című írásában. Andersen boldog mesének megélt élete során rengeteg mesehőst teremtett, csupa lélek és csupa szív alakokat, megrendítő és megindító történetekkel gazdagította és gazdagítja a gyermekek belső birodalmát. Az ólomgomolyaggá olvadt katona történetén kinek ne csillant volna könny a szemében, a csipkedések áldozatává váló rút kiskacsa és az aprócska láng mellett melegedő kis gyufaárus lány története is mindannyiunk közös kincse. A fülemüle meséje is sok, lelket megremegtető mozzanatot rejt. A meséskönyvekben olvasható történetet még ragyogóbba tette Borbély Szilárd fantáziája. Hogy az előadás igazi varázslatos kaland lehet, Rumi László rendezőnek is köszönhető.

Mikor megérkezünk a nézőtérre, már mi is a kínai császár alattvalóivá válunk, hiszen trónjával szemben helyezkedhetünk el. Váratlanul beviharzik gólyalábon a hadvezér, arcán maszkkal, majd sorban betipegnek facipőjükben a császár udvaroncai (szintén maszkban) és pin csi is, a kínai kutya. A trónon ott pöffeszkedik a hatalmas és igazságtalan uralkodó, (Megyeri Béla) kinek arcát szintén nem láthatjuk. A nézőtér közepén végighúzódik egy kifutó, ami szimbolikusan az udvar és a külvilág összekötője. A kifutón zajló eseményeket a kicsik szájtátva bámulták, mert hisz a monumentálissá tett hadvezér erejét és a maszkos udvaroncok botladozásait egészen közelről megtapasztalhatták.

A történet főszereplője a szépen szóló fülemüle, aki Nagy Mónika hangján szólal meg. A fülemüle hangjának hatását tovább fokozza Oláh Tímea tánca, aki a fülemüle minden énekét kecses mozgással kíséri. A császár a fülemülét kalitkába zárja, hogy mindig hallhassa gyönyörű hangját. Mert a császár bárkit és bármit birtokolhat, még a természet kincseit és a zene varázsát is. De a mesében ez nem maradhat büntetlenül. A japán császár ugyanis egy alkalommal egy rugóra járó, műfülemülét küld ajándékba a kínai uralkodónak, s az aranytorkú, csengő-bongó hangú fülemülét száműzik a birodalomból.

A felhúzható, műfülemüle a hamis értékek, az álszépség megtestesítője, mindemellett az elgépiesedett, technokrata világ kritikáját hordozza. „A mai gyerekek egy része hasonlóvá válhat a kínai császárhoz, ha nem figyelünk oda: a számítógép, televízió, a különféle gép-játékok között elfelejthetik, milyen jó is futkározni, biciklizni, a többiekkel együtt felszabadultan játszani – olvashatjuk a Rumi Lászlóval készített interjúban a Bábosházi Figyelő hasábjain.

A színpadon minden apró szimbólum és jel a kínai kultúrából való, mint ahogyan az árnyjátékok számára készített paraván is. Gólyaláb, kézjáték is elmaradhatatlan kellék egy távol-keleti témájú mese esetén. A Vojtinások más előadásaikban is szeretik a mini jeleneteket (Egy rókáról és egy farkasról), az árnyjátékokat (Ofélia Képeskönyv avagy az Árnyak Színháza). A zeneszerzők, Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás kínai hangzású zenével, autentikus kínai hangszerek hangjaival kísérik a játékot. A játékot, melynek az eddig említett szereplőin túl Balogh András, Hajdú Péter, Hell Krisztina, Kiss Gergely Máté, Papp Melinda és Reschofsky György a játszói. A Vojtina díszleteket és jelmezeket készítő műhelye (Bodor Judit vezetésével) ismét elkápráztatta a nagyérdeműt. A csupán néhány másodpercnyi szerepet kapó papírsárkány csak egy volt a tarka ötletek között. Bár valóban nagyon kevés ideig volt csak jelen az érzelmekkel átitatott mesében, de ez is a bábosházi alkotók minden részletre kiterjedő fantáziáját és figyelmét dicséri.

A Borbély Szilárd átdolgozásában színpadra vitt mese legfőbb érdeme és legnagyobb értéke, hogy gyönyörű képekben beszél: a halál például Csingilingi képében érkezik, aki a megfáradt lelkek fuvarosa. Andersen e meséből sem mellőzte a szatirikus társadalombírálatot, és a fülemülés történet végére helyrebillenti a rendet: a császár felülbírálja régi jellemét, levetkőzi régi ruháját, elhagyja egykori gonosz énjét. A fülemüle visszatér hozzá és meggyógyítja szívét.

R. Szabó Zsuzsa, 2008. április 3.