Inspiráció

  1. Albert Ayler: Zion hill (5,8 MB)
  2. Koreai I. (5,0 MB)
  3. Koreai II. (6,8 MB)
  4. Kovács Pál dudál (4,4 MB)
  5. Ágoston Béla: Hajnalcsontok (15,1 MB)
  6. Icsán hegedül (Szék, Szolnok-Doboka) (2,3 MB)

Albert Ayler: Zion hill – Albert Ayler művészete sokat jelent számomra. A hangok artikulálása, a ritmus lebegése, a témák különös vadsága rímel a kárpát-medencei parlando-rubato előadásmódra, a 70-es évek viharsarki festészetének expresszív szőnyeg alá söpört fájdalmára, a magyar keservesre, ami egyébként nekem nem a kilátástalanság himnusza. Ellenkezőleg. Dongó

Koreai I-II. – Tokióban találtam ezt a zenét. Japán freejazzmuzsikusok játszanak koreai pansori zenészekkel. A sok feszült csend, a fúvóshangszer erősen díszített érzelmes gesztusai és a ritmus különös csapkodó hangjai együtt, számomra úgy hatnak, mintha ez a dal mindig létezett volna. Dongó

Kovács Pál dudál – Kovács Pál (Drávamente, Tótújfalu) dudás játéka rögtön megfogott. Egy átzenélt éjszaka után Végh Andor barátom elővette drávamenti dudáját és közölte: Kovács Pál is ilyenen játszott. Azonnal lerajzoltam a sípszárat és magyar dudakészítő tudományommal, valamint Horváth Zoltán kecskeméti dudakészítő segítségével egy hét múlva tanulmányozni kezdhettem Kovács játékát. Ezt a tanulmányt érzem egyik legfontosabbnak dudás pályafutásom során. Dongó

Ágoston Béla: Hajnalcsontok – Ágoston Bélával középiskolásként találkoztam. Később egy albérletben laktunk Szegeden. Mindketten rajongtunk a népzenéért. Én a éppen tárogatóval kínlódtam és már majdnem feladtam, mikor Ő hozott egy dudát. Kipróbálásra ideadta, beleszerettem. Béla zenéjének komoly humora, népzenefeldolgozásainak iránya mindig tanulságos volt a számomra. Szerettem játszani az itt megszólaló erdélyies témát a Délalföldiben, ahol régóta együtt dolgozunk. Dongó

Ádám István Icsán (1909-1980) erdélyi, széki prímás zenéje számomra az egyik legelementálisabb zenei élmény. Nagyon merész összehasonlítás, de Albert Ayler különös rángató, a szüneteket meghökkentő módon használó, a tonalitást, hangolást nem mai módon értelmező muzikalitásához érzem közel. Sokszor megesik, hogy általam tisztelt, tanult zenészkollégáim ezeket a zenei eszközöket hibaként érzékelik. Témák, dallamok vannak, mégis minden pillanat egyfajta improvizáció. Hallgatásakor különös izgalom fog el. Ha le tudnám írni, író lennék.